TÖRÖKKOPPÁNY TÖRTÉNETE

A település története

A honfoglalást követően a Fajsz nemzetség telepedett le ezen a területen, amely Géza fejedelem idejében Koppány birtoka volt. Az István ellenében lázadó vezér leverése után a király a pannonhalmi apátságnak adományozta a birtokot, amire az 1138-as összeírás szerint a dömösi prépostság szerzett jogot. Az írások ebben az időben villa Cuppan néven említik.

Koppány a XV-XVI. században tett szert nagyobb jelentőségre, ekkor épült fel katolikus temploma és vára, melyet a török már 1542-ben ostromolt. Végül a budai pasa 1551-53 között foglalta el a települést, s tette a szandzsák központjává, kiemelve másik hatvan falu közül. A törökök elsősorban a várat építették tovább, Koppány mohamedán vallási épületekkel, két dzsámival és 11 mecsettel gyarapodott. A patak e korban két vízimalmot is hajtott, a vár őrségét 123 fegyveres biztosította. A török több mint százéves uralmát követően az épületek többsége az enyészetté lett, a használható építőanyagot a későbbi földesurak beépítették saját házaikba.

A várhoz hasonlóan a népi építészetnek is alig maradt emléke.

A falu 1785-re visszanyerte korábbi jelentőségét, lakosainak száma megközelítette az ezret. A XIX. században alakult meg az első olvasókör, az önsegélyező- majd a hitelszövetkezet.

A XX. század fordulójára vált általánossá a híres koppányi népviselet. A nők fehérhímzéssel vagy piros keresztszemekkel díszített gyolcsinget, selyem vagy bársony bőszoknyát hordtak, melyek viselőjük anyagi helyzetéről is árulkodtak. Az asszonyok kontyba tekerték hajfonatukat, s erre a kontyra főkötőt kötöttek, melynek sarkai a pillangó szárnyaihoz hasonlóan szétálltak. A szoknya alját hátul az úgynevezett pufándli emelte meg. A férfiak viselete gazdagon hímzett fehér ing, rojtos gatya és fekete, sűrű zsinórozású mellény volt, kalapjukba rozmaringszálat tűztek.

Törökkoppány lakossága 1383 fő volt 1900-ban. Annak ellenére sem csökkent a lélekszám, hogy a tengerentúlra másfélszázan vándoroltak ki, az első világháborúban pedig 51-en haltak meg a frontokon harcoló 228 helybéliből. A két háború közötti időben megpezsdült az élet a településen, ahol 104 kh földet osztottak ki, évente négy vásárt rendeztek, a gazdák körében pedig magas szintű állattenyésztés honosodott meg. Ekkor alakult meg a faluszövetség, míg a néphagyományokat ápoló daloskör ismert lett az egész országban. A XX. század második felében is megőrizte a falu térségi kisugárzó hatását, s napjainkra szintén megmaradt a környező községek közigazgatási központjának. Általános iskolája ellátja a szomszédos települések gyermekeinek oktatását, s a községben van a térség egészségügyi és szociális ellátásának centruma is.

Törökkoppányt ma tíz utca alkotja, a lakosság azonban a XXI. század elejére jelentősen megcsappant. A faluban több vállalkozás működik, most épp egy megtelepülő vállalkozó fűrészüzemet indít, de szívesen látnának újabb munkahelyteremtőket is. Jelenleg az önkormányzat és a szövetkezet biztosít munkát, s vannak, akik Tabon találnak megélhetést.

A vár

A vár Törökkoppány község belterületének nagy részét magába foglalta. A község Ny-i oldalán a Kossuth L. és Táncsics M. utca között, de az utóbbihoz közelebb, velük nagyjából párhuzamosan a kertekben ma is jól megállapítható az egykori várárok vonala. Erősen fel van már töltve, illetve széthúzva, mai szélessége 25-30 m körüli, eredeti szélességét csak ásatással lehetne megállapítani. Az árok az É-i oldalon, az említett két utca találkozásához közel K felé fordul és egy mai utca vonalában folytatódik a K-i, meredek partig. Ez a K-Ny irányú utca kissé bemélyed, bizonyára az egykori várárok helyén halad.

A várárok nyoma a Ny-i oldalon, az É-Nyi saroktól számítva 230 m hosszan jól követhető, de innen D irányába bizonytalanná válik. Idős emberek emlékezete szerint az iskola és a templom irányába kanyarodott, de ezt a részt már annyira feltöltötték, hogy az árok nem látszik. A templomtól K-re, a Kossuth L. utca kanyarán túl azonban a terepalakulatok ismét várárkot sejtetnek és éppen ebben a vonalban egyenes folytatását jelenti az idős emberek emlékezete szerinti már feltöltött egykori várároknak, az iskolától Ny-ra.

A várárok így megjelölhető vonala a vár É-i, Ny-i és D-i kiterjedését jól meghatározza. A K-i oldalát a Pernesz-patak völgye felé eső meredek domboldal jelzi. Itt mesterséges erődítésnek nincs nyoma a felszínen. Ez az oldal is erősen leszántott, bolygatott, a vár egykori keleti széle csak körülbelül határozható meg.

Az így leírt vár nagyjából trapéz alakú, D-i vége felé kiszélesedik. Teljes hossza kb. 330, szélessége az É-i végénél kb. 120, D-i végénél kb. 220 m. Teljes területe kb. 360x240 m, 7,2 ha. Belső területe kb. 330x220 m, 5,28 ha.

Eredetileg Koppány somogyi vezér (dux) erődített udvarháza, egyik legfontosabb somogyi birtokközpontja lehetett itt a 10. század második felében, illetőleg végén. Közvetlenül a várra csak a 16. századtól vannak adataink. 1536 táján már állhatott a vár magját adó Török Bálint-féle várkastély. A török 1543-ban foglalta el először, de 1555-ig Dersffy Farkas és Zrínyi Miklós kezében is volt. A törökök 1555-ben kezdik a vár kiépítését, ekkortól lesz az Alsó-, a Felső-Várból, majd a Tabán nevű falurészből, illetőleg a Külső-Várból álló váregyüttes szandzsákszékhely. A fonyódi palánkvárral állandó harcban állt 1555-1575 között. Ilyen "háború" folyt a Sió fontos átkelőhelyéért, Szabadhídvég palánkvárának megszerzéséért is. 1586-ban a koppányi Ali bég visszafoglalta Hídvég palánkját. 1587 februárjában a magyarok viszont elfoglalták és felgyújtották Koppányt, de a vár a 17. század végéig török kézen maradt. Jelentős délszláv (rác) katonaság, valamint civil lakosság élt itt. Hegyi Klára szerint 1570-től írtak össze a koppányi szandzsákban vlahokat. 1580-81-ből maradt fenn a koppányi szandzsák vlah falvairól két lista. Legtöbb, azaz 38 vlah falu volt a koppányi náhijéban. Az összesítés szerint a koppányi szandzsákban 800 magyar és 500 vlah szolgált. Itt élt a vlahok vallási vezetője, a "püspöke" és a vojvodájuk, vagyis a vajdájuk. A falulakó vlahokkal egy számottevő "sátorlakó" népesség is megjelent Somogyban. A koppányi szandzsák telepesei a vlahok és a martalócok a szokásos határvédő szolgálatát látták el a balkánihoz hasonló szervezetben. Zrínyi György kanizsai kapitány magukat a vlah (magyarul írt szövegben oláh) falvakat, dúlja, égeti, adófizetésre kényszeríti. A 17. század elején megváltozott ez a helyzet, mert a dunántúli, így a somogyi török végvárakat "ellepték" a keresztény balkániak. 1613-ban Koppányban 38% lett a keresztény katonák aránya. Evlia Cselebi 1664-ben röviden leírta a várat. 1686-ban a török ezt a várat is harc nélkül feladta. Azóta a mai falu teljesen rátelepült. Zrínyi Miklóssal kapcsolatban a várat "Copan" név alatt említik.

1812-ben a következőket írták a várról: "A Koppán folyó mellett fekszik és minden oldalról sáncárok veszi körül. Az mondják, valaha a törökök híres és rendkívül nagy erődítménye és kiképző helye volt, amely megszenvedte a magyar katonaság csapatainak gyakori és ugyancsak heves támadásait... Még ma is láthatók a fürdő erős építésű boltozatai. A hegyekből folyt ide csövek segítségével mesterségesen levezetve a víz. A nyári záporesők török arany-, ezüst-, de legfőképpen rézpénzeket mosnak ki a földből ezen a helyen."

Pesty Frigyes 1864-ben írta, hogy a várost régebben mocsár és az erdő miatt csak egy irányból lehetett megközelíteni. Ezt most is Vaskapunak hívják. A várost K-ről egy még ma is meglévő hatalmas sánc védte, amelybe a Koppány patak vize folyt. A nyelvészek szerint is a falu egyes területeinek a mai nevei arra utalnak (Felső-Vár, Alsó-Vár, Külső-Vár), hogy egykor az egész helység palánkkal volt körülvéve.

2003. július 23. - augusztus 26. között Magyar Kálmán a gázvezeték árkainak ásása során megfigyelte a vár K-i, illetőleg D-i kiterjedésének maradványait, cölöpsorát. A Koppányszántó felé vezető közút mellett, a Kossuth Lajos utca 72. számú ház előtt (a Pernesz-pataktól Ny-ra 20 m-re) 2-2,5 m széles palánkfal több cölöpje került elő. Itt húzódott a Várdomb K-i széle meredek lejtővel egészen a mai műút feltöltött részéig. A palánkfalon kívül és belül egy mély mocsaras szakasz volt, eredeti törökkori rétegekkel. A mocsáron keresztül Ny felé, a középkori templom irányába pedig Ny-K irányban vezető deszka- és gerendahíd 16,3 m hosszú és 2,7 m széles szakasza jutott napvilágra. A D-i részen a vár kiterjedését a Koppányon átvezető hídtól É-ra 30 m-re (Petőfi utca sarka), valamint a Bajcsy-Zs. utca 4. számú ház előtt előkerült cölöp- és deszkamaradványok határozták meg.

Megfigyelhető volt, hogy a vár magja a mai önkormányzati épületek környékén lehetett. Magyar Kálmán és Sipos Imre (OJP) itt találtak ugyanis különböző helyeken kő- és téglamaradványokat.

2005. áprilisában a római katolikus templom kertjében és a vízelvezető ároknál folytatott tereprendezés során kerültek elő falnyomok, amelyek a templom kerítőfalához, esetleges erődítéséhez tartozhattak.

Magyar Kálmán - Nováki Gyula: Somogy megye várai a középkortól a kuruc korig Kaposvár, 2005. 146-147. oldal