Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Hagyományőrzőink

Menyecskekórus

 

2012-10-20-tkoppany-menyecskekorus-098.jpg

 

Sümegi Györgyné

 

2012-10-20-tkoppany-menyecskekorus-116.jpg

 

Berta Katalin, Fehér Anita, Márkus Zoltánné

 

Vigyáznak az örökségre Törökkoppányban

2016. március 19. 08:03 Gyeszát Zsolt

 

Törökkoppány | Törökkoppányban a virágmintáknak, a gyöngyvirágnak, a makkos, s a pávás motívumoknak volt nagy hagyománya a karcolt tojásokon.

 

hagyomany-tojas.jpg

 

– Régre nyúlik vissza és mélyen gyökerezik a hagyomány, idős férfiak foglalkoztak a tojáskarcolással Törökkoppányban már a huszadik század elején – kezdte Berta Katalin tojásfestő népi iparművész, aki zsűrizett tojásokat készít. – Később édesanyám is tőlük tanulta, én pedig tőle vehettem át a művészetet.

Fehér Anita népi iparművésszel és Márkus Zoltánnéval őrzik a somogyi faluban a generációkon öröklődő hagyományt, kézi karcolással díszítik a míves tojásokat. Több kiállításon is részt vettek már az évek során, Berta Katalin képes illusztrációkkal könyvet is írt a témában. – Régen „vakart tojásként” emlegették, ma tojáskarcolásnak hívják – mondta el Berta Katalin és Fehér Anita. – A „régiek” még a borotvakés pengéjét koptatták vékonyra, s azzal karcoltak, egy ideig mi is így csináltuk, majd tapétavágó késre váltottunk, amellyel vékonyabb-, finomabb vonalakat készíthetünk. Törökkoppányban a virágmintáknak, a gyöngyvirágnak, a makkos, s a pávás motívumoknak volt nagy hagyománya a karcolt tojásokon. Ma modern, változatos mintakörnyezetbe is átültetjük azokat, kombináljuk a különböző motívumokat saját fantáziánkkal, ötleteinkkel, de vigyázunk az örökségre, így a hagyományos mintákat is megőrizzük.
– Természetesen szükség van a mesterséghez kézügyességre, de a kitartás is legalább annyira fontos hozzá – állították.
– Türelemre tanít, stresszmentessé tesz, amíg az egyiken dolgozik az ember, már a következő motívumokon gondolkodik. Ha éppen egy kicsit feszültebb pillanatomban vagyok, nekifogok a karcolásnak, s elillannak a rosszabb percek – mondta Márkus Zoltánné. – Néha még a televízió is besegít kicsit, egy virágmotívumomat éppen az unokám által nézett rajzfilm inspirálta.

A türelmen van a hangsúly, legalább két évbe is beletelhet a művészek szerint, hogy igazán szép minőséget készíthessen az, aki ráérez a technikára. De még több esztendő kell ahhoz, hogy igazi míves darabok készülhessenek. Ebből is látszik, nem lehet elég korán elkezdeni.
– Az utóbbi években többször tartottunk foglalkozásokat gyermekeknek, s a tapasztalat szerint a csoportokból csupán egy-két fiatal az, aki igazán szépen tudja csinálni – hangsúlyozták. – Jóllehet a gyerekek türelme véges, általánosságban kevésbé tartható meg huzamosan a figyelmük, mégis örvendetes, hogy érdekli őket a tojáskarcolás.

A három alkotó egyetért abban is, hogy fontos lenne a hagyomány továbbörökítése, annak megőrzése, kiemelt figyelmet szentelve a generációkon átívelő motívumoknak. – Nagyanyáink, de sajnos anyáink sem élnek már, így hát rajtunk van a sor, a mi felelősségünk megőrizni, életben tartani, s feladatunk, kötelességünk továbbadni ezt a ránk hagyott tudást, örökséget – fogalmazta meg Berta Katalin. Szerinte a gyerekfoglalkozások is jó alkalmak lehetnek erre, de a felnőtteknek is szívesen átadják a tudásukat. Szerencsére többen érdeklődnek a technika iránt. Éppen ezért előadóként is szerepet vállalnak a művészeti eseményeken, húsvéti ünnepségeken.

– A helyi idősek otthonában tartottam, s tartok még foglalkozásokat, élmény látni, ahogy az idősek szinte gyermeki rajongással kezdenek bele a tojáskarcolásba – tette hozzá Márkus Zoltánné. – A kisunokám is szívesen próbálkozna vele, de sajnos még kicsi, nem való penge a kezébe. Bízom benne, hogy később sem veszíti majd el az érdeklődését, folytatója lesz annak, amit elkezdtem.